Egy szakításon vagyok túl, ami után óriási önismeret tört rám. Teljesen máshogy látom a kapcsolatunkat, magamat és Őt is. Eddig őt okoltam mindenért, benne kerestem a hibát. De rájöttem, hogy csak tükröt mutatott nekem és felszínre hozta a régi traumáimat. Megrémített ez a mélység, tisztaság, sebezhetőség, ezért féltem, hogy csalódni fogok, de közbe vágytam is rá, és éreztem, hogy ez amúgy jó, szeretem és szeret, csak féltem elhinni és megélni. Ez a remény és a félelem harcolt bennem., de nem szeretetből hanem indulatokból cselekedtem. Régi rossz mintákat követtem. De mindent belátok. Szakításkor hagyott egy nyitott ajtót, mintha csak időre lenne szüksége... és most azért imádkozok és kérlek titeket, hogy imádkozzatok, hogy ez az ajtó soha ne záruljon be. Találjunk vissza egymáshoz, legyünk együtt jobb emberek és teljesedjen ki a szerelmünk, mert tudom, hogy ez valami különleges és igazi. Kár lenne veszni hagyni.