Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Egy táborba mennék a nyár elején. Sajnos az én korosztályomból szinte nem lesz senki, csak az exem (és az egyik barátnője).

Gondolnám, hogy rendben, azt tesszük amit eddig: keresztülnézünk a másikon; ezt igencsak valószínűnek gondolom. Isten adja, hogy ne így legyen.

Én azt szeretném, hogy át tudjuk beszélni, ami kettőnk közt történt, és én az egész ügyet végleg le tudjam zárni. Oly sok bennem a kérdőjel az egész végével kapcsolatban, ezek a kérdések még előjönnek, mégha már nem is fáj semmi, és semmit sem érzek őiránta. Valamint — hogyha az Úr így akarja — esetleg barátok is lehessünk a továbbiakban.

Nem tudom, mit akarsz, Istenem, de legyen meg a Te akaratod, nem az enyém! Én nem látok tisztán. 

Visszajelzések: